- A csapata már ott van a legjobb négy között a Copa Américán - a torna előtt ezt a célt tűzte ki a válogatott elé, igaz?
- Valóban ezt nyilatkoztam, de őszintén bevallom, hogy én minden versengésben nyerni akarok. A minimális célunkat már elértük, és nagyon örülök, hogy Paraguay ellen remek teljesítményt nyújtott az együttesem, de ez nem azt jelenti, hogy az elődöntőben feltett kézzel lépünk majd pályára.

- Hogyan értékelné Mexikó eddigi szereplését a kontinensviadalon?
- Nagy örömmel tölt el, hogy a csapatom rendkívül elszánt, és jó hangulatban vívja a meccseit. Az a tény, hogy mérkőzésről mérkőzésre javul a teljesítményünk, jól mutatja az együttes ambícióit. Ezt már a riválisainknak is észre kellett venniük. Célom, hogy Mexikó válogatottjának saját stílusa, identitása legyen.

- Úgy érzi, hogy együttese fejlődött a Gold Cup óta?
- Természetesen, a válogatottnál dolgozó összes játékos és szakember ezért dolgozik. Arra nem gondolhattunk, hogy az Egyesült Államokban ilyen pocsék talajú pályákon kell majd játszanunk. Ez a tényező jelentősen befolyásolta a Gold Cupon mutatott teljesítményünket.

- Meséljen valamit Nery Castillóról. Láthatóan megbízik benne, úgy gondolja, hogy megérte meghívni őt a válogatottba?
- Mindig igyekszem hű maradni az elképzeléseimhez, ezért lehettem sikeres futballistaként, a magánéletben és remélhetőleg szakvezetőként is. Nem mondanám, hogy meglepett Nery kiváló teljesítménye, hiszen már régóta figyeltem őt az Olimpiakosznál. Szóval nem csodálkoztam azon, hogy jól játszik, sőt, szerintem csak az lepődhetett meg rajta, aki egyáltalán nem ismerte.

- A Copa rajtja előtt három, Európában légióskodó labdarúgója is elhagyta a gárdát. Ez nem zavarta meg a csapatot?
- Egyáltalán nem. Ricardo Osorio és Pavel Pardo már jóval korábban jelezte, hogy a Gold Cupon szívesen részt vesznek, de a Copa Américát kihagynák, mivel úgy érzik, hogy a hosszú szezon miatt fáradtak, és nem tudnának megfelelő teljesítményt nyújtani. Ennek érdekében már eleve 28 játékost hívtam meg a keretbe, hogy megfelelően tudjam pótolni őket. Carlos Salcido esete már váratlanabbul ért, mert ő nem jelezte a szándékát. Azért egyeztem bele az ő távolmaradásába, mert azt akarom, hogy a csapatban csak olyan focisták szerepeljenek, akik mindent megtesznek a jó szereplésért.

- És legközelebb is meg fogja hívni őket?
- Senki előtt nem zárom be az ajtót, de a jövőben alighanem nagyobb figyelmet szentelek majd annak, hogy ki érdemli meg a válogatottban való szereplést.

A mester tanítványai körében

- Nehéz kiválasztania a kezdőtizenegyet a rengeteg kiváló focista közül?
- Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból jó néhány szakember még nálam is nehezebb helyzetben van. A braziloknak közel kilencszáz, az argentinoknak majd hétszáz labdarúgójuk játszik külföldön. Mindig ezt a példát szoktam felhozni a honfitársaimnak, érzékeltetve, hogy még messze állunk az igazi professzionalizmustól.

- Mennyire követi figyelemmel az U20-as világbajnokság történéseit?
- Egyelőre nem nagyon, mivel a saját munkámra kell koncentrálnom, a fiataloknak pedig a saját feladatukra Kanadában. Ha a két torna véget ér, akkor megvizsgálom, hogy a 20 éven aluliak közül kit érdemes figyelembe venni. Bármennyire is tehetséges mondjuk Giovanni dos Santos vagy Carlos Vela, egyelőre még csak ártana a karrierjüknek, ha máris a nagyválogatottban szerepelnének, hiszen egyelőre egyikük sem játszott az élvonalban.

- Már közel fél éve dolgozik a válogatottnál, még mindig ugyanúgy élvezi a munkáját, mint a kinevezése napján?
- Igen, természetesen, és még mindig ugyanolyan elszánt vagyok. Hat hónap alatt sokat fejlődtem, és úgy vélem, hogy a szurkolók részéről még több türelemre és megértésre van szükségem ahhoz, hogy tovább javítsunk az eredményeken.